Elevenek,
minden, mi kntl megremeg,
gjen, hol laktok, kert, vadon tj -
s gya krl,
szksen, ha elszenderl,
vakogjatok velem: Nagyon fj.
Az let minden pillanatban, mg a szenvedsben is van valami megmagyarzhatatlan gynyr.
Nem n krtem, hogy megszlessek, nem talltam senkit, aki szeretne, s mindig rossz dntseket hoztam. Most dntsn az let helyettem
Mint telefon az elhagyott laksban, mely jidn remnytelen csrmpl, gy jajveszkel itt hiba lelkem, oly messze az lettl s rmtl.
Van valami, ami gy tud fjni, sebezni s getni, hogy taln a hall sem tudja feloldani az ilyen gytrdst: ha egy ember vagy kt ember megsebzi bennnk azt a mly nrzetet, mely nlkl nem tudunk tbb emberek maradni. Hisg, mondod. Igen, hisg... s mgis az emberi let legmlyebb tartalma ez az nrzet.
n nem bnnm, ha nha-nha megltogatna a Szomorsg. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkbb flvenknt. Elldglhetne itt. Mg be is stttenk a kedvrt. sszehznm magam. s sajogna, sajogna a szvem.
De hogy minden nap eljn! Na nem, azt mr mgsem! Hogy felidzze minden: egy ferde tekintet, egy rgi trgy, egy poros fnykp, a szlfjta levelek, az es, az eldbrg vonatok zaja. Na nem! Alig merek mr kinzni az ablakon.
Ha nagy csaps, lelki fjdalom r, mindenekeltt gondolj arra, hogy ez termszetes, mert ember vagy. Mit is kpzeltl? Ember vagy, teht kedveseid meghalnak, bartaid elhagynak, s minden, amit gyjtttl s szerettl, elrepl, mint a por a szlviharban.
|